SISKA Ádám [H]: 185
Eredetileg egy olyan darabot szerettem volna, ahol a zenei alapanyagot mindenféle zajok, illetve kevésbé zajos hangszínek adják. Az első lépés logikusan adódott: megpróbáltam különféle zajokat keresni és ezeket valamilyen rendszerbe foglalni, hogy a későbbi kompozíciós folyamat során használni tudjam őket. Azonban -- amint az lenni szokott -- az eredeti tervből már az első lépés után is valami teljesen más sült ki.

A valódi rendszerek mindig zajjal terheltek. Nagyítóval nézve a vonalzóval rajzolt vonal is kicsit hullámos; a hangfal akkor is sistereg, ha éppen semmit sem játszunk le rajta stb. Ez persze elsőre se nem túl meglepő, se nem túl érdekfeszítő. Ám vannak olyan egyszerű fizikai modellek, ahol ez a fajta zajosság néhány paraméter segítségével hangolható.

Végül egy ilyen modellt, az ún. "rugdosott rotátort" használtam a hangok előállításához. Ebben a modellben egyetlen paraméterrel hangolható a zajosság mértéke, így természetes módon adódott egy skála, aminek az egyik végén a "tiszta" (szinuszos) hang, a másik végén pedig a fehér zaj van. A darab ezekből a hangokból született.

A képi alapanyagot szintén a rugdosott rotátor adja: a videó ennek a modellnek a fázisdiagramjából épül fel. A kép és a hang között a kapcsolatot a paraméterek biztosítják, ugyanis a hangzó rendszer és a videó forrásanyaga ugyanazokkal a paraméterekkel dolgozik. Így az előadók (audió- és videó egyaránt) együttesen hozzák létre a megszólaló hangokat, illetve képeket.


[<<< VISSZA a műleírásokhoz]