// Agon Orchestra / Stewart COLLINSON / Peter CUSACK / Christian FENNESZ / GRM Experience / David MOSS / Daniel OTT / Szabadhangok / Mika VAINIO / Michel WAISVISZ / Christian ZANÉSI //

Agon Orchestra [CZ]

A prágai Agon Orchestra hangzására egyaránt jellemző a rockzenekarok agresszivitása és a klasszikus kamarazenekarok precizitása. A zenekar tagjai között vannak zenészek a klasszikus zene, a modern jazz és az alternatív rock körökből is. Az együttes repertoárjára is jellemző ez a sokszínűség; játszanak klasszikus kortárs szerzőket, avangárd, cross-over darabokat, használnak elektronikát, videót, dolgoznak rock-zenekarokkal, mozgásművészekkel.

A MNW 2004 fesztiválra összeállított Prága versus New York c. műsoruk is tükrözi sokszínűségüket. A new yorki Bang on a Can és a londoni Icebreaker hangzását idéző amerikai szerzők, David LANG és Michael GORDON (akik mellesleg a Bang on a Can alapítói és művészeti vezetői) művei felváltva szólalnak meg a kortárs és rock zenét hasonló módon keverő cseh szerzők darabjaival. A koncerten a klasszikus hangszerek narrátorral, elektronikával és videóval egészülnek ki.


Stewart COLLINSON [GB]

"Gyakorló filmkészítő művész vagyok. A mozgóképpel végzett munkámat mélyen áthatja az a filmrepertoár, melyet a mozi kezdetei óta hoztak létre filmművészek. A mozgóképet a történetmesélők, az információközlők és az ideológiagyárosók is felfedezték a maguk számára a XX. század korai szakaszában, fontos azonban megkülönböztetnünk tőlük a vizuális művészeket, akik más célok érdekében fordultak e médium felé. Mellőzvén a narratívát, mint időstrukturáló eszközt, sokan fordultak a zene, mint modell felé, hogy ennek az új, képi időalapú médiumnak időbeosztását megszervezzék."
"Ilyen módon vizsgálva a kérdést, a mozgókép absztrakt médiummá válik, amely fel tud szabadulni a reprezentáció terhe alól, elsőrban mozgással és ritmussal operálva. A jelenlegi és a most születőben lévő digitális technikák a művészek számára lehetővé teszik, hogy méginkább összeMOSSák a határokat a létező művészeti formák között.

Mint művész, hiszek a tradicionális és innovatív technológiák és munkamódszerek keverésében, hogy eljussak az ún. "látható zené"-hez.

Munkám több fajta aktivitást tartalmaz: mint művész készítek mozgóképeket magában álló vászonra és galéria-installációkhoz; mint oktatási projektek vezetője dolgozom regionális, nemzeti és nemzetközi szervezetek részére zeneszerzőkkel, zenészekkel és táncosokkal. Ezeknek a projekteknek az eredménye lehet szintén magában álló vászonra történő vetítés, több vászonra vetített installáció vagy a videó- és hanganyag élőben történő keverése.

Ezen felül a mozgókép témájában előadó vagyok a Lincoln University "Művészet, Design és Média Produkció" fakultásán."
Legújabb munkáim:
  • Angel: hang/videó kompozíció, Jo THOMAS zeneszerzővel közösen a Huddersfieldi Kortárs Zenei Fesztivál, a Sonic Arts Network és a GRM megrendelésére. 2002
  • Sonimation Plus: animáció/hang műhely, Sonic Arts Network, "State of the Nation" Fesztivál, Royal Festival Hall. 2002 április
  • Creating A Splash: hang/videó installáció Duncan Chapman zeneszerzővelés a Britten Sinfonia és a Philharmonia Orchestra zenészeivel közösen. Oktatási projekt, 2002 július
  • You Cab Imagine: hang/videó installáció és élő előadás Duncan Chapman zeneszerzővel közösen. Huddersfield Kortárszenei Fesztivál. 2002 november. Sonic Arts Network oktatási projekt.

Peter CUSACK [GB]

játszik gitáron, buzukin és elektronikus hangszereken. Olyan zenész, akit régóta elbűvöl az állatvilág és a környezeti hangok. Darabjaiban gyakran vizsgálja a zenei absztrakció és a felismerhető hangok interakcióját. Nagyon aktív az elektroakusztikus és az improvizált zene területén, gyakran játszik turnékon, és szerepel rádióadásokban. Zenei partnerei között megtalálható Clive BELL, Nic COLLINS, Alterations, Jon ROSE és Max EASTLEY. Gyakran működik együtt más társművészekkel, főleg a film, videó és installáció területén. legutóbb a "Kis csodák hete" c. londoni nagyszabású szabadtéri rendezvény kurátora volt.

A London College of Printing tanára, hang-design-t tanít.

Felvételei a Bead, Platelunch és a Paradigm kiadványaiban jelennek meg, a "Where is the Green Parrot?" (Hol van a zöld papagáj?) c. szóló CD-je az ReR, a "Your favourite London Sounds" (Kedvenc londoni hangjaid) pedig a Resonance kiadásában jelent meg.

Christian FENNESZ [A]

Bécsben született 1962-ben. Pályafutását pop-rock gitárosként kezdte, majd fokozatosan találta meg útját az elektronikus kompozíciókhoz, melyek speciális módon ötvözik a pop dallamokat és a digitálisan átalakított hangtextúrákat. Mint laptop-mester élőben is játszik, és improvizál a világ különféle fesztiváljain. Számos hangzásművésszel dolgozott együtt, mint pl. Jim O'Rourke és Peter Rehberg, részt vett több kompilációban, speciális projektben és filmzenében.

A GRM Experience részben válasz arra a kívánságra, miszerint szeretett volna egyszer sok időt eltölteni a GRM zeneszerző stúdiójában.

diszkográfia:
  • instrument, mego 1995
  • hotel paral.lel, mego 1997
  • plays, mego/moikai, 1998
  • +47 degrees, touch 1999
  • live in melbourne, touch 2000
  • endless summer, mego 2001
  • field recordings 1995:2002, touch 2002


GRM Experience [F]

A GRM Experience három zeneszerző, az osztrák Christian FENNESZ, a finn Mika VAINIO és a francia Christian ZANÉSI közös élő eletronikus szerzeménye. A szerzők a párizsi GRM stúdió megbízásából készítették el munkájukat a Radio France stúdiójában. Három eltérő személyiség, a pop-rock gitáros laptop virtuóz, a hipnotikus remix-gyáros, és a "klasszikus" konkrét zenész találkozása izgalmas zenei kísérletet ígér.

A koncert a párizsi GRM által kifejlesztett, "Acusmonium" névre hallgató hangszóró-zenekaron kerül bemutatásra. Az Acousmonium előadástól függően 24-60 hangszórót használ, melyek formája, hangzása, színe eltér egymástól. A megszólaló zenének így szerves részét képezi, hogy melyik időpillanatban melyik hangszórón szólal meg, a keverőpultnál ülő "hangmester" egyenrangú társa a hangszalagot előállító zenszerzenőnek, ill. a színpadon játszó zenésznek. A hangszórók elhelyezése teremről teremre változik, de általában a közönség köré és fölé is kerülnek hangforrások, ami által a hallgató a koreografált térbe belsejébe kerül. Az Acusmonium egy rugalmas környezet, melyben a teret a hangzások formálják, és a mozgás és a gesztusok éppoly egyéniek, mint maguk a művészek.

David MOSS [USA]

a kortárs zene egyik leginnovatívabb énekese és ütőhangszerese. Szóló előadásaiban kombinálja a dobokat, fémeket, húrokat, műaynagot, fát és elektronikát provokatív, extrém hangzású vokáljával.
MOSS 1991-ben Guggenheim ösztöndíjat, 1992-ben DAAD ösztöndíjat kapott Berlinben, ahol azóta is él.
MOSS többek között a következő művészekkel dolgozott együtt: Fred FRITH, Shelley HIRSCH, Heiner GOEBBELS, Christian MARCLAY, Carlos SANTOS, Hans Peter KUHN, Henning CHRISTIANSEN, Tom GURALNICK, Jon ROSE, Sergei KURYOKHIN, Z'EV, Malcolm GOLDSTEIN, Anthony COLEMAN, Peter HOLLINGER, és együttműködött olyan táncosokkal is, mint Steve PAXTON, Kei TAKEI, Kenneth KING.
Szólistakén számos híres helyen fellépett, mint: The Kitchen, Public Theater, Knitting Factory, Whitney Museum, Roulette, Musica '88/92 (Strasbourg/Bonn), Walker Art Center, The Ijsbreker, New Music America ('83-'88), Wien Festwochen, Taktlos Festival, PS 122, Tokyo New Music, American Center (Paris), ICA (London), Milano Poesia, Alte Opera (Frankfurt), WDR (Köln), Kunst Museum (Bern).

Több mint 60 LP -n és CD -n szerepel, a legújabbak:
  • My Favorite Thing (Intakt CD 022)
  • Texture Time, David MOSS Dense Band (Intakt CD 034)
  • Moss Tales (Akademie der Kuenste-Berlin CD)
  • Time Stories (Intakt CD 054)
1993-óta gyakran lehet hallani az Ensemble Modern vokális szólistájaként.
1994 -ben MOSS vokális szólistája volt Heiner GOEBBELS "Surrogate Cities" c. nagyzenekari darabjának.
MOSS volt a zenei rendezője a lipcsei Operában bemutatott "Survival Songs" c. előadásnak; a "Dense Band" kvartet vezetője, több a capella énekegyüttes alapítója, vokális és ütős fesztiválok szervezője.
1997/98-ban énekelt Cara Bley's "Escalator Over the Hill" projektjében; és az Orchestra della Toscana szólistája volt Heiner GOEBBELS új zenekari darabjaiban.
Az 1999-es Salzburgi Fesztivál premierjén Berio művének címszerepét játszotta.
2001-ben Hans Neuenfels darabjáben Orlovsky herceg szerepét kapta meg.
2002-ben a holland Musiktheater Transparent produkciójában MOSS bemutatta saját zeneszínházi darabját "Einstein for Aliens" címmel.
2003-ban MOSS Heiner GOEBBELS és Frank ZAPPA műveiben énekelt a Berlini Filharmonikusokkal és az American Composer Orchestra -val Steven Sloane vezényletével.
MOSS fellép majd egy új operában is, melyenek alapja David LYNCH "Lost Highway" című műve.

Daniel OTT [CH]

Grub/Appenzell -ben született. 1980-ban megszerezte zongora diplomáját, majd Bázel és Grison környékén tanított. Különböző színházi csoportokkal dolgozott együtt, részt vett vándorszínészek turnéin, utcai színházakban, politikai kabarékban, gyermek előadásokban, stb. 1983 és 1985 között pantomimet tanult Párizsban és Londonban. 1985-1990-ig zeneszerzést tanult Essenben (Nicolaus HUBERnél) és a Freiburgi Zeneakadémián (Klaus HUBERnél). 1988-ban társszervezője volt a 677 órás maratoni összművészeti koncertnek, melynek célja az essen-werdeni "Alte Aula" megmentése volt. Műveit játsszák Európában és az USA-ban is. Jelenleg szabadúszó zongoraművész és zeneszerző.

Mint zeneszerző-színész-előadóművész elsődleges érdeklődési területe az új Zenei Színház. A berlini Hochschüle der Künste experimentális zene tanára, alapítója a "neue musk rümligen" fesztiválnak és az "Erstes und Einziges Wetterwendisches Wandertheater" elnevezésű zeneszínházi csoportnak.

Daniel OTT rendkívüli egyéniség: zongoraművész, zeneszerző és vándorszínész. E három érdeklődési terület szinte determinálja, hogy elsősorban a zenei színházzal foglalkozik. Budapesti koncertjén ugyan mint zongoraművész mutatkozik be, de Morton FELDMAN művének hiteles tolmácsolásához minden bizonnyal szüksége lesz sokrétű tudására. Ahogyan John TILBURY írja, a FELDMAN darabok előadásának lényege az érintés iránti extrém érzékenység, melyet legtalálóbban az az ősi kínai kézikönyv ír le, ami szerint alig szabad mozgatni az ujjat, hagyni kell, hogy a hangszín a vérkeringés lüktetésével együtt változzon.


Szabadhangok [H]

A Szabadhangok énekegyüttes tavaly alakult ANTAL Laura vezetésével. Megalakulásukban és névválasztásukban nagy szerepe volt a tavalyi - vokális zenével foglalkozó - Making New Waves fesztiválnak. A SingCircle együttes koncertje és vezetőjük, Gregory ROSE előadása inspirálta a magyar kórus vezetőjét, hogy kortárs zene és ritkán énekelt darabok előadására új együttest hozzon létre. Májusi Műcsarnok-béli sikeres bemutatkozásuk után emlékezetes koncertet adtak az Őszi Fesztiválon.


Mika VAINIO [SF]

egyik fele a finn Pan Sonic elektronikus duónak. Nagyon érdekli, hogy saját hangzásvilágát ütköztesse más zeneszerzőkével. Nagyon sok zenésszel dolgozott együtt eltérő zenei területekről, mint pl. Alan VEGA, Charlemagne PALESTINE, Carlston NICOLAI. Zenéje tükrözi az előbb említett művészek hatását ugyanúgy, mint Pierre HENRYét, Luc FERRARIét vagy a Kraftwerkét valamiféle egyéni, hipnotikus és feszült minőséget sugározva, mely jellemzi saját műveit. Gyakran vesz részt hanginstallációk kreálásában Európa szerte, és szereti a mindent átható, egyedülálló hallásélményt nyújtó hangzásokat.
diszkográfia:
  • Onko, Touch, 1988
  • Ydin, Wavetrap, 1999
  • Kajo, Touch, 2000
  • Sokeiden Maassa Yksislmainen On Kuningas, Touch, 2003
  • Vainio & Fennesz, Invisible Archirtecture #2, Audiosphere, 2002

Michel WAISVISZ [NL]

élő elektronikus zenei zeneszerző-előadó új módszereket fejlesztett ki annak érdekében, hogy valódi fizikai érintéssel tudjon elektronikus hangszereken játszani, és így a gép gondolkodó komponensévé válhasson. Az elsők között volt, aki színpadon szintetizátoron játszott, és nagyon korán fejlesztett és használt úgynevezett gesztus-vezérlőket. Számos, az érintés-interakción alapuló hangszer (Cracle-Box, the Web) kitalálója. Ő a tervezője (Frank BALDÉval együtt) a LiSa és a JunXion szoftvereknek is, melyek elsősorban élő zenélésre jöttek létre.

Szóló előadásain és zenei színházaknak írt darabjain kívül együttműködött sokféle zenésszel, zeneszerzővel, mint pl. Laurie ANDERSON, Steve LACY, DJ Spooky, Najib CHERADEI, Moniek TOEBOSCH, The Nieuw Ensemble, Willem BREUKER, The San Francisco Symphony Orchestra, Maarten Altena, stb. WAISVISZ társalapítója a holland elektronikus zenei fesztiváloknak.

Az úgynevezett "Érintés" kiállítás, ahol WAISVISZ eletronikus zenei hangszerein játszhatnak a látogatók, egész Európában turnézik. WAISVISZ vezeti az amszterdami STEIM Alapítványt, ahol zeneszerzők és előadók a zene, a színház, a tánc és az új média területeiről saját, személyreszabott eletronikus hangszereiket fejleszthetik.

WAISVISZ az alapítója a "fizikai filozófiának", ahol az axiómákat fizikai objektumok helyettesítik. WAISVISZ munkáit és alőadásait különféle zenei területeken hozta létre, független "diákként" kezdte, maj dolgozott az új zenei avanrgárdban és populárisabb helyszíneken is.

Christian ZANÉSI [F]

Franciaországban született 1952-ben. A párizsi Conservatoire-ban tanult Pierre SCHAEFFER és Guy MANEVEAU osztályában. A GRM tagja 1977 óta, és producere egy heti gyakorisággal megjelenő műsornak a francia nemzeti zenei rádión, a France Musiques-en.

Mint zeneszerző, elkötelezetten próbál hidat teremteni az ún. "művészi zene", és a fiatalabb elektronikus zenészek kísérletezése között. Dolgozott együtt DJ-kkel, mint pl. DJ Röm, Arnaud REBOTINI alias Zendavesta, Sogar, és írt zenét balettekhez és installációkhoz is.

diszkográfia :
  • Stop! l'horizon-Profil désir-Courir, INA, 1990
  • Arkheion: Les mots de Stockhausen - Les voix de Pierre Schaeffer, INA, 1996
  • Le paradoxe de la femme-poisson, INA, 1998
  • rand Bruit - Saphir, Sillons, Silences - Constructions Métalliques, INA, 2001