Making New Waves 2007

Maarten Altena Ensemble (NL)

A Maarten Altena Ensemble 1980-ban alakult. Improvizált zenét játszó együttesből fokozatosan vált az utolsó milleneum zenei dialektusait befogadó találkahellyé; a régi zene, a kortárs zene, a pop, a jazz és improvizáció világából érkező, 10 különböző nemzetiségű zenész ötvözi eddigi tapasztalatait élettel teli, különösen érdekes módon. A MAE különösen vonzódik olyan zenészekhez és zeneszerzőkhöz, akik nem akarnak megfelelni az akadémikus kategóriáknak. A MAE által interpretált partitúrákat zajok, improvizált zenei gesztusok gazdagítják, mélyítik el. Az együttes koncertjeinek különös izgalmát fokozza, hogy a zenészek a helyszínen, a közönség reakcióira reagálva dolgoznak ki egyes zenei részleteket.

Az MAE zenéjéről
A zenekart megalapító Maarten Altena szerzeményei mellett az együttes repertoárján rendszeresen szerepelnek klasszikus és kortárszenei művek (Machaut, Byrd, Dowland, Satie, Varèse, Lucier, Monk); olyan zeneszerzők darabjai, akik kifejezetten az együttes számára komponáltak (Alison Cameron, Gilius van Bergeijk, Cor Fuhler, Steve Martland, Martijn Padding); színházi produkciók, opera, balett, stb.
A MAE renszeresen dolgozik vendégművészekkel is, mint Roscoe Mitchell, Derek Bailey, Anthony Braxton, Butch Morris és John Zorn.

Az együttesről
A MAE összetéveszthetetlen hangzását és karizmáját legjobban talán a zenei szexepil kifejezéssel jellemezhetjük. "A hosszú évek során érlelődött, különböző karakterű és más-más háttérrel rendelkező zenészekből álló együttes pont ennek a sokszínűségének köszönheti sikerét. Magunkat sokszor egy modern városhoz hasonlítjuk, melyben különböző emberek, színek, életstílusok és kultúrák ötvöződnek. Ugyanakkor, minden városnak megvan a sajátos karaktere, hiszen nagy különbségeket érzünk pl. Amsterdam, Párizs, Berlin, New York vagy Róma között. És vajon melyik városnak nincs egyedi struktúrája, vitalitása és titokzatossága? Szerkezet, vitalitás, rejtély; számomra ezek a kifejezések jelentik az izgalmas zenét" -Maarten Altena, az együttes alapítója és művészeti igazgatója

Peter Adriaansz (USA)

Seattleben született, 1966-ban. Zeneszerzés és orgona tanulmányait a Rotterdam-i és Hága-i konzervatóriumban végezte, tanárai Louis Andriessen, Brian Ferneyhough és Peter-Jan Wagemans voltak. Tanulmányait 1994-ben kitüntetéssel végezte.
1993-tól számos együttes kérte fel művek komponálására, többek között az ARRAY Music (Toronto), az Aurelia Saxophone Quartet, a California EAR Unit, a Continuum együttes (Toronto), a Crash Ensemble (Dublin), a Doelenensemble, az eNsemble (St. Petersburg), az Ives Ensemble, a KORE együttes (Montreal), a Maarten Altena Ensemble, a MusikFabrik, a Holland Rádió Szimfónikus Zenekara, a Nieuw Ensemble, az Omnibus együttes (Tashkent), az Orkest de Volharding, a Schonberg Ensemble, a Slagwerkgroep Den Haag és az Ural Filharmónia (Yekaterinburg). Emellett különböző felkéréseket is kapott szokatlan hangszerelésű és specifikus projektek megvalósítására. Művei a világ számos koncerttermében valamint a média különböző csatornáin keresztül is rendszeresen megszólalnak.
Adriaanszt magasfokú formai hozzáállás jellemzi, és fontos hangsúlyt fektet a hangzás, a szerkezet és a hangzó matematika fejlesztésére.
Műveit a kritika számos ellentmondásos jelzővel illette, a szadista, brutális, és rendkívül unalmas megfogalmazásokon keresztül egészen a költői, megható, szellemes és lenyűgözőig.

Nicolas COLLINS (USA)

New Yorkban született és nevelkedett. Zeneszerzést Alvin Luciernél tanult a Wesleyan Egyetemen. Sok éven keresztül dolgozott David Tudorral, valamint együttműködött a világ számos szólistájával és együttesével. Az 1990-es években nagyrészt Európában élt, ahol Amsterdamban a STEIM Alapítvány Művészeti Igazgatója, Berlinben pedig DAAD ösztöndíjas volt. 1997 óta a Leonardo Music Journal főszerkesztője. Jelenleg a Chicago-i Shool of the Art Institute "Hangzás" tanszékének vezetője. Legutóbbi felvételei a PlateLunch, a Periplum és Apestaarje-n hallhatóak.
A Handmade Electronic Music - The Art of Hardware Hacking című könyve 2006-ban a Routledge kiadásában jelent meg.

Yannis KYRIAKIDES (CY)

1969-ben született Cipruson, majd a török katonai megszállást követően 1974-ben szüleivel Nagy-Britanniába emigrált. A Közel-Keleten tett utazásai során különböző népek tradicionális zenekultúráját tanulmányozta, majd az angliai York Egyetem zenetudomány szakán tanult. Később Hollandiába költözött, ahol Louis Andriessen tanítványaként a Hágai Konzervatórium diákja volt. Ebben az időszakban együtt dolgozott Dick Raaijmaakers független hang-művésszel. Jelenleg feleségével és kisfiával Amsterdamban él.

Zeneszerzőként különböző hangforrásokat szintetizál, a tér és idő kapcsolatának elemzésével a média újszerű és hibrid formáit keresi. Művei többségében a hagyományos előadásmódot a digitális médiával kombinálja, mindeközben megszállottan kutatja a konvencionális előadásmód alternatíváit. Projektjeiben keresi a válaszokat a kérdésekre, hogy a zene valójában mit közvetít, az emóció és a nyelv kapcsolata miként befolyásolják a zenei élményt.

Olyan együttesek számára komponált, mint ASKO (NL), Icebreaker Ensemble (UK), Ensemble Integrales (D), és MAE (NL), amelynek a művészeti igazgatója. Együttműködött továbbá a MusikFabrik (D), Orkest de Volharding (NL), Nozferatu (UK), Palmos (Gr), London Sinfonietta (UK), LOOS (NL), Percussion Group Den Haag (NL), Zephyr Quartet (NL), Esprit Ensemble (CA), Nsemble (RU), Ensemble Cantus (Cr), és másokkal. Improvizál az Amsterdam elektronikus improv színpadán, Red v Green néven állandó duót alkot Andy Moor-al (the Ex), valamint a Magpie nevű improvizációs táncos-zenés együttes tagja.

Több mint ötven zeneművet komponált, a legutóbbiak közül Strobo (30') hat ütősre üvegre és sztroboszkópra; Scape (80') videóra és együttesre; Spinoza (or I am not where I think myself to be) (90') zeneszínház; Subliminal: the Lucretian Picnic (45’) együttesre, videóra, élő elektronikára; Lab Fly Dreams (25’) BBC felkérésére együttesre és elektronikára, the Buffer Zone (60’) zeneszínház, Escamotage (70’) zeneszínház (FNM Staatsoper Stuutgart) és Wordless (50’) 12 elektronikus portré fejhallgatóra és PA-ra.

Több műve van előkészületben: színházi zene Daniel Danis szövege alapján a Theatre Cryptic (Glasgow) számára, multi-média darab a MusikFabrik felkérésére (Koln)/ZKM (Kalsruhe), valamint saját zenekara, a MAE számára az ipari korszak táviró kódjait alapul használó sorozat.

2000 szeptemberében Gaudeamus zeneszerző díjat nyert a conSPIracy cantata című darabjával –melyet a The Wire magazin "modern klasszikusnak" jellemzett. Az innovatív és elektronikus zene UNSOUNDS CD kiadó alapítója és tulajdonosa.
Hágában a Royal Conservatory zeneszerzés tanára.

Alvin LUCIER (USA)

a XX. századi ameriakai új zene nagy öregje, az ún. pszichoakusztikus zene úttörője, avantgárd zeneszerző és előadóművész.
1931-ben született a new hampshire-i Nashua-ban. Tanulmányait a Yale és Branderis egyetemeken végezte, ezután Rómában Fullbright ösztöndíjasként tanult, 1962-től a Branderis Egyetem tanára és az egyetemi kórus vezetője volt.
A Music For Solo Performer (1964-65) című darabját, amelyben az agyhullámok által generált hangzás először szólalt meg élő előadásban, a zeneirodalom mérföldkövének tekinti a modern zenetudomány. Az akusztikus jelenségek kutatása terén, az I Am Sitting in a Room (1970) című kultikus művével új iskolát teremtett. A műben egy általa előadott szöveg hangfelvételét többszörösen lejátssza és rögzíti egy akusztikus térben. A szöveg az adott terem akusztikai paramétereinek megfelelően fokozatosan zenei hagnzássá formálódik.
Munkái a zenei installáció területén is zenetörténeti jelentőségűek. A "Music On A Long Thin Wire" (1970) című darabjában egy nagy mágnes pólusain keresztül kifeszített huzalt oszcillátor segítségével hoz mozgásba, melynek következtében a felerősített vibrációk gyönyörű éteri hangzásokat eredményeznek.
Darabjait a világ minden táján játsszák, olyan helyszíneken is, mint pl. a Carnegia Hall vagy a Donaueschingeni Fesztivál.
A Musik Texte, Köln 1995-ben REFLECTIONS/REFLEXIONEN címmel kétnyelvű kiadvánnyal tisztelgett a művész előtt, melyben kottákat, interjúkat és írásokat közöltek tőle.
Lucier 1970 óta a mai napig a Wesleyan Egyetem tanára. Legutóbbi munkái között számos hanginstallációt, szóló hangszerekre írt darabokat, kamara-, és zenekari műveket hallhatunk.

Felix PROFOS (CH)

(1961) Svájcban született, zeneszerzést Roland Mosernél tanult Baselben. A kilencvenes évek közepétől főleg hangszeres együttesekre komponál, műveiben néha egyszerű elektronikát vagy videót is alkalmaz. Évente általában két darabot ír, újabban különböző irracionálisan ismétlődő motívumokkal valamint egyszólamú és mikrotonális dallamokkal dolgozik.
Kedvenc előadóművészei közé tartozik a Maarten Altena Ensemble, az avantgárd-hardcore Steamboat Switzerland rock együttes és zongorista felesége, Tamriko Kordzaia.